HUNOK


A hunokat többek között először a kínai krónikák említik, amikor is a kínai évkönyvek szerint a hun (hjung-nu) hódítók ellen felépítették a két és fél ezer km hosszú, a kínai fővárost körülölelő "Kínai Nagy Falat". 300 évig tartott a hun kalandozás Kína felé. Ezután kezd eltűnni a kínai feljegyzésekben a hjung-nu név, ugyanakkor megjelenik a hunni (hun) név a görög-római történetíróknál, pl. az örmény király a hunnikkal pusztítatja Perzsia széleit. Úgy 350 táján a hunok Kínánál maradt törzsei egyesültek a Perzsia szélén tanyázó hun törzsekkel, és megindították a hun hódító sereget. Átkeltek a Volgán, leverték a szarmata alánokat, s a germán keleti gótok. Néhány év múlva a hunok egy része betört Pannóniába (377), és itt maradtak, mint a császártól fizetett zsoldos nép. A hunok fő erői ekkor azonban még a Fekete- és a Kaszpi-tenger között tanyáztak. Évekkel később egyes részei feltűntek az Al-Dunánál, míg más részük Dél-Lengyelország felől behatolt Sziléziába. A hunok megjelenéséről a kortársak ezt írják: "a hun győzelmek egyik titka kiváló íjászaikban rejlik. Meghajlított íjjal, nyilakkal vannak felfegyverezve, kezük félelmetes pontossággal célba talál, lövéseikkel biztos halált küldenek, gonosz harci dühükben sohasem hibázzák el a célt. Lovas és ló ilyen páratlan harmóniájával még sohasem találkozott az antik világ." Fegyvereik közül a rómaiak mindenkor az íjukat és nyilukat említik első helyen. Kétségtelen, hogy a vezérektől az egyszerű lovasokig mesterien kezelték az íjat. Nem véletlen, hogy az íj volt mind maguk, mind az ellenség szemében hatalmuk szimbóluma, sőt arannyal bevonva jelvénye is. A hunok megjelenésekor az itt található népelemek harapófogóba kerültek, Nyugat felé vándoroltak, s ezzel megkezdődött a nagy népvándorlás, a Nyugat-Római birodalom fellazulása. A felbolygatott népek mozgalma néhány évtized alatt jelentősen átalakította Európa térképét. Ebben az időben Ruga volt a hunok nagyfejedelme. Halála után testvérének, Mundzuknak fiai, Bleda és Attila lettek a hunok fejedelmei. Először az idősebb fiú, Bleda lett a nagykirály, majd halála után Attila lett a hunok legnagyobb királya, kit már életében legendák öveztek. "Férfiú, aki a népek megrendítésére, az egész világ rémületére született a világra, akitől mindenki rettegett a róla terjengő rémítő hírek miatt. Dölyfösen járt, szemeit ide-oda villogtatta. Gőgös hatalmát testmozgásával is éreztette. Bár a harcot felettébb kedvelte, mégis megfontoltan cselekedett, legtöbbet eszével érte el. Az esdeklőkkel könyörületes volt, és kegyes mindazokkal, akik meghódoltak neki. Okos és ravasz volt, más irányba fenyegetett, mint amerre támadott. Egy csodálatos faragott fapalotában lakott. Pompa és gazdagság vette körül, de ő maga szerénynek mutatta magát a külsőségekben. Makulátlan tiszta ruházata és csizmája dísztelen volt, övén egyszerű kardot hordott, fatrónuson ült, fatányérból evett, fapohárból ivott. Ugyanakkor megkövetelte, hogy hívei és kiválasztottai csizmáik orráig aranyban és drágakövekben pompázzanak, lovaik sallangja aranytól csillogjon, ragyogó díszfegyvereket viseljenek. Vendégeinek is ezüst étkészlettel tálaltatott, a bort ezüst kelyhekbe töltette. Mégsem követelte meg azonban a hajlongást, a hajbókolást. Imponáló volt ez a nemes egyszerűség és közvetlenség a nála járt követek szemében. Személyisége azonban nyomasztó is volt, fiai éppúgy nem mertek a szemébe nézni, mint hívei. Nem véletlen tehát, hogy egyéniségével, már akkor, egyedülálló helyet vívott ki magának a világtörténelemben. Attila uralmát isteni eredetűnek tulajdonította, ennek bizonyságára, már egyeduralma elején legendák keletkeztek, pl. Mars kardjának, hadisten kardjának csodálatos felbukkanásáról, amit itt talált meg Magyarország területén. Attila 453-ban meghalt. A hunok ekkor felhasogatták arcukat, nagy tort ültek, a testét arany, ezüst és vaskoporsóban éjjel temették el, s a sírásó szolgákat lenyilazták. Halálával a hun birodalom összeomlott. Világtörténelmi fő hatása Attilának és a hun népnek az volt, hogy a határerődök lerombolásával megnyitották a barbároknak a birodalom belsejét, s ezzel előkészítették a Nyugat-Római birodalom bukását.


VISSZA