A hirdetésben leírt szöveges részek magyar nyelven:


!Uj Ijjak!



Ez az íj kicsi, olcsó, de 31"-ig is húzható és elég gyors.


Ezt az íjat nagyon jó érzés kifeszíteni. Először feszes a húr, később olyan, mintha engedne/gyengülne. Egészen 36"-ig ki lehet feszíteni gond nélkül, de 28"-on ugyanúgy jól működik. Nagyon gyors íj és egyedi megjelenésű..


Ez az íj egy speciális laminációs technikával készül speciális anyagokból. / Nem üvegszál, nem karbonszál, nem polieszter gyanta, nem epoxy gyanta/ A külső réteg egy inat utánzó lemez. A belső réteg pedig egy szarut utánzó lemez (teknőspáncél imitáció). Ennek az anyagnak köszönhetően az íj egyszerre lágy és gyors (nagyon gyors), nagy a húzáshossza (max. 34") és a rezgések is jól elnyelődnek benne.


Ez az íj speciális laminációs technikával készül. A speciális anyagoknak köszönhetően ez a Magyar íj úgy néz ki, mint a composite Magyar íj. Leajzva "C" betűs formája van. Nagyon jól elnyelődik benne a rezgés.




Bemutatkozás menüponthoz::


A nevem: Grózer Csaba. Magyarországon élek. Egy kis faluban, Feketeerdőn van egy íjkészítéssel foglalkozó műhelyem. Amióta az eszemet tudom, mindig érdekelt a természet, a lovak, a ragadozó madarak és az ősi keleti kultúrák. Gyermekkoromban mindn tavasszal, amikor melegedni kezdett az idő, valami furcsa, ellenállhatatlan erő hívó szavát éreztem. Olyan érzés volt ez, mint mikor a vándormadár érzi, hogy eljött az idő, és szárnyra kap. Akkor még pontosan nem tudtam, hogy ez mit is jelent, de mindent elkövettem, hogy pl. egy ló közelében lehessek, vagy órákig el tudtam nézni egy ragadozó madarat, vagy különféle anyagokkal kísérleteztem, hogy íjakat csináljak belőle. Mindez oda vezetett, hogy annyira erősen kezdett érdekelni az íjászat, hogy amikor a velem korabeli gyerekek már mind felhagytak az íjászkodással, engem még mindig érdekelt. Sőt, időről-időre egyre erősebben tört fel bennem a vágy, hogy íjakat készítsek. Ezt az is ösztönözte, hogy korábban soha nem engedhettem meg magamnak, hogy íjat vásároljak.
Folyamatosan rájöttem, hogy ez a hely, ahol élek, a Kárpát-medence hatalmas tárháza a keleti reflexíjaknak. Itt szinte minden íj előfordult a szkítától a törökig a történelem különböző időszakaiban. Lenyűgözött az, hogy ezeket az íjakat milyen különleges anyagokból lehet előállítani: szürke marha szarvából, speciális fákból összecsapolva, ínakból, különleges anyagokból főzött enyvvel ragasztva, gímszarvas agancsából, nyírfakéregből. Ezeknek az állati eredetű anyagoknak egy része szinte élő kövületnek tekinthető. Ráadásul, ezeket az íjakat, a félhold formájukhoz képest az ellentétes irányba kell felajzani. Mindez együtt, valamint hogy ezek egy ősi kultúra hordozói egyértelművé tették számomra, hogy nekem főleg ezeket a keleti visszacsapó íjakat kell készítenem. Ahogy egyre jobban elmélyültem a különböző szkíta, hun, avar íjak készítésében egyre jobban engedtem ennek a furcsa erőnek és olyan volt, mintha egy varázslatos helyre csöppentem volna. Persze ez a varázslatos hely nem máshol volt, hanem ugyanitt, ahol élek, csak mintha dacolva térrel és idővel egy más dimenzióból nézném ezt az egészet. Amikor lóra ültem kezemben az íjjal olyan érzést éltem át, mint hogyha régóta hiányzott volna valami, és most újra megkaptam. Azonban ez a mély beleérző képességem nem lett volna elég az íjak elkészítéséhez. Szerencsére volt egy kutató, akit Dr. Fábián Gyulának hívtak, és ő is készített ilyen íjakat. Az ő leírásai és tapasztalatai sokat segítettek nekem. Persze itt még felsorolhatnánk néhány embert, aki segített más szakterületekről. Mostanában már nagyon sokféle íjtípust készítünk. A mai napig nem untam meg az íjakkal való kísérletezgetést. Rájöttem, hogy rengeteg apró titok van ezekbe az íjakba elkódolva, pl. a kicsavarodás, vagy a famag eltörése elleni védelem. Természetesen az összes íjtípust nem csak eredeti anyagokból készítem, hanem üzleti megfontolásból a modern változatát is kialakítottam. Ezek már inkább "sorozatban" gyárthatók, és ez által olcsóbbak és elérhetőbbek, de formájukban és működésükben teljesen megegyeznek az eredeti anyagú változataikkal.

Ezt a hirdetést azért hoztam létre, hogy az érdeklődők megismerkedhessenek az összes termékemmel, és közvetlenül is kapcsolatba léphessenek velem a világ bármely pontjáról.

Magyar árak: természetesen magyarországi vevőim kedvezőbb áron juthatnak hozzá termékeimhez. Egyéni kérésre szívesen küldök magyar nyelvű árlistát.

Íjak menüponthoz:

Az itt bemutatásra kerülő íjak nagy része előfordult a Kárpát-medence (Magyarország) területén. Főleg hagyományos keleti íjak, ún. merev végű összetett reflexíjak. Az egyes hagyományos íjtípusok az őket használó népekről lettek elnevezve.

Kik voltak?


Szkíták: i.e. 700 körül a füves sztyeppe a Kárpátoktól az Altájig a különböző ősiráni nyelvet beszélő lovas nomád törzsek uralma alá került, melyeket a görögök szkítának, a perzsák pedig szakának neveztek. Ők magukat az íjfeszítők népének tartották. E népeknél a gazdagság mértékéül a szarvasmarha szolgált. Ezen állatoknak a füves puszta biztosította az élelmet. Mikor egy adott területet lelegeltettek tovább vándoroltak. A gyors és könnyed helyváltoztatásban a lovaknak igen nagy szerepe volt. Szinte az egész napot a ló hátán töltötték. A Bibliában Jeremiás próféta a következőket írja a szkítákról: "egy legyőzhetetlen régi nemzet, olyan nemzet, amelynek nem ismered a nyelvét és nem érted a beszédét, tegeze olyan, mint a nyitott sír, és mindannyian hősök". A szkíták aktív részt vállaltak az asszír főváros, Ninive elleni támadásban, sőt még az egyiptomi fáraó is gazdag adománnyal adózott a szkíta fejedelemnek. Hérodotosz ez írja róluk: "a szkítáknak nincsenek városaik, sem épített erődítményeik. Mindannyian lovasok íjjal felszerelve. Nem földművelők, hanem állattartók. A szkíták legjellemzőbb vonása, hogy semmiféle ellenség, amely rájuk támad, nem menekülhet előlük futással, s le nem győzheti őket, ha ők nem akarnak nyíltan küzdeni, hiszen egy olyan nép, amely magában hordja a lakhelyét, melynek nincsenek városai, erődítményei, ahol mindenki lovasíjász, egy ilyen nép legyőzhetetlen és megközelíthetetlen". A tapasztalt bátor harcosokat, akik a csatamezőről elhozták az ellenség fejét, a törzsi törvények szerint a vezér azzal tűntette ki, hogy a zsákmányból megfelelő részt kaptak. Akit nem fűzött a másikhoz családi kötelék, az vérszerződéssel kötött örök barátságot. Az így kötött összetartozást olyan komolyan vették, hogy akár az életüket is feláldozták egymás megmentéséért. A vezéreik gazdagságáról néhány feltárt sírhely, kurgán tanúskodik. Ezek a kurgánok tulajdonképpen kb. 50 m2 nagyságú, 4-5 m mély sírkamrák. Az elhunyt testét bebalzsamozták, a testet vadzeller, ánizs, tömjén és illatos füvek keverékével töltötték ki, és az így mumifikált testet egy fából készült szarkofágba helyezték. A vezér mellé temették feleségét, ágyasait, legjobb lovait és egyéb szolgáit. Végül a sírkamra fölé hatalmas kőhalmot emeltek, amit később földdel és fűvel borítottak, ami messziről csak egy nagy dombnak látszik. A Kárpát-medencében, a Duna-Tisza között, illetve a Nyírségben több ilyen domb található. A kurgánok épen maradt leletei az ókori világ legfejlettebb kultúráival való kapcsolataikat jelzik. Egyrészt közvetítők voltak a Távol-Kelet és Nyugat között, másrészt megadóztatták az akkori "selyemúton" áthaladó árukat. A sírokból kiemelt páratlan szépségű leletek arról is vallanak, hogy a pusztaiak közül nem csak ügyes pásztorok kerültek ki, hanem kitűnő kovácsok, ötvösök, íjjártók, szíjjártók, ácsok, bognárok és fazekasok is, a szövő-fonó és nemezkészítő asszonyok remekeiről nem is szólva. Díszítésükre az ún. szibériai állatstílus, keveréklények ábrázolása volt jellemző. A szkíták között voltak olyanok, akik kiemelkedtek a filozófiában, orvostudományban és más tudományokban, pl. Anacharsis, kit az ókori világ legnagyobb bölcsének tekintettek. Nevéhez fűződik, pl. a fazekaskorong és a hajóhorgony bevezetése, és azt tartják, hogy ő tanította meg a görögöket a bor szkíta módon, azaz vízzel való hígítás nélküli fogyasztására.

Asszírok: kr.e. 900-tól a Tigris partján a kis Asszír királyság egy nagy erős sereget hozott létre, hogy gátat vessen a nomád betolakodók támadásainak. Az asszír sereg azonban nem állt meg, egyre újabb területeket hajtott uralma alá. Harcosaik megtámadták a szomszéd népeket, és egymás után meghódították a Babiloni-, a Főníciai- és Arámi királyságokat. Végül "véres csaták" után az Asszír birodalom magában foglalta az egész Közel-Keletet. Nagy királyaik szinte a világ urainak tekintették magukat. Egymással versengve óriási palotákat, új városokat emeltek, hogy jobban kitűnjenek elődeiknél. Palotáik bejáratát mesés teremtmények őrizték. Például egy idézet az egyik asszír király kérkedéseiből: "34 erős várost, valamint a kis városokat, amelyeknek száma sincs, körülzártam, elfoglaltam, zsákmányukat elzsákmányoltam, leromboltam, elpusztítottam, tűzben felperzseltem. Égésüknek füstjével, mint valamely hatalmas viharral a tágas ég boltozatát beborítottam." Asszíria utolsó nagy királya Assurbanapli volt. Ez a "vérszomjas fenevad", ez az "embernyúzó szörnyeteg" mindezek mellett egy sokat olvasgató, a múlt idők mélységében búvárkodó férfiú volt. Ő hozta létre az akkori világ legnagyobb könyvtárát, valójában agyagtáblatárát Ninuában, az Asszír birodalom fővárosában. Ott eredetiben, vagy másolatban elhelyezte az akkor még felkutatható egész sumér és akkád ékírásos irodalmat, templomi szövegeket és más régi feljegyzéseket. Hogy megmaradt a Gilgamesről szóló ének, s a Folyóköz ősi népeinek sok egyéb drága öröksége, azt jórészt neki köszönhetjük. Mikor az Asszír birodalom, s a hódító médek földig rombolták Ninuát, a híres könyvtár is akkor került a romok, majd a homok alá.

Hunok: a hunokat többek között először a kínai krónikák említik, amikor is a kínai évkönyvek szerint a hun (hjung-nu) hódítók ellen felépítették a két és fél ezer km hosszú, a kínai fővárost körülölelő "Kínai Nagy Falat". 300 évig tartott a hun kalandozás Kína felé. Ezután kezd eltűnni a kínai feljegyzésekben a hjung-nu név, ugyanakkor megjelenik a hunni (hun) név a görög-római történetíróknál, pl. az örmény király a hunnikkal pusztítatja Perzsia széleit. Úgy 350 táján a hunok Kínánál maradt törzsei egyesültek a Perzsia szélén tanyázó hun törzsekkel, és megindították a hun hódító sereget. Átkeltek a Volgán, leverték a szarmata alánokat, s a germán kelti gótokat. Néhány év múlva a hunok egy része betört Pannóniába (377), és itt maradtak, mint a császártól fizetett zsoldos nép. A hunok fő erői ekkor azonban még a Fekete- és a Kaszpi-tenger között tanyáztak. Évekkel később egyes részei feltűntek az Al-Dunánál, míg más részük Dél-Lengyelország felől behatolt Sziléziába. A hunok megjelenéséről a kortársak ezt írják: "a hun győzelmek egyik titka kiváló íjászaikban rejlik. Meghajlított íjjal, nyilakkal vannak felfegyverezve, kezük félelmetes pontossággal célba talál, lövéseikkel biztos halált küldenek, gonosz harci dühükben sohasem hibázzák el a célt. Lovas és ló ilyen páratlan harmóniájával még sohasem találkozott az antik világ." Fegyvereik közül a rómaiak mindenkor az íjukat és nyilukat említik első helyen. Kétségtelen, hogy a vezérektől az egyszerű lovasokig mesterien kezelték az íjat. Nem véletlen, hogy az íj volt mind maguk, mind az ellenség szemében hatalmuk szimbóluma, sőt arannyal bevonva jelvénye is. A hunok megjelenésekor az itt található népelemek harapófogóba kerültek, Nyugat felé vándoroltak, s ezzel megkezdődött a nagy népvándorlás, a Nyugat-Római birodalom fellazulása. A felbolygatott népek mozgalma néhány évtized alatt jelentősen átalakította Európa térképét. Ebben az időben Ruga volt a hunok nagyfejedelme. Halála után testvérének, Mundzuknak fiai, Bleda és Attila lettek a hunok fejedelmei. Először az idősebb fiú, Bleda lett a nagykirály, majd halála után Attila lett a hunok legnagyobb királya, kit már életében legendák öveztek. "Férfiú, aki a népek megrendítésére, az egész világ rémületére született a világra, akitől mindenki rettegett a róla terjengő rémítő hírek miatt. Dölyfösen járt, szemeit ide-oda villogtatta. Gőgös hatalmát testmozgásával is éreztette. Bár a harcot felettébb kedvelte, mégis megfontoltan cselekedett, legtöbbet eszével érte el. Az esdeklőkkel könyörületes volt, és kegyes mindazokkal, akik meghódoltak neki. Okos és ravasz volt, más irányba fenyegetett, mint amerre támadott. Egy csodálatos faragott fapalotában lakott. Pompa és gazdagság vette körül, de ő maga szerénynek mutatta magát a külsőségekben. Makulátlan tiszta ruházata és csizmája dísztelen volt, övén egyszerű kardot hordott, fatrónuson ült, fatányérból evett, fapohárból ivott. Ugyanakkor megkövetelte, hogy hívei és kiválasztottai csizmáik orráig aranyba és drágakövekben pompázzanak, lovaik sallangja aranytól csillogjon, ragyogó díszfegyvereket viseljenek. Vendégeinek is ezüst étkészlettel tálaltatott, a bort ezüst kelyhekbe töltette. Mégsem követelte meg azonban a hajlongást, a hajbókolást. Imponáló volt ez a nemes egyszerűség és közvetlenség a nála járt követek szemében. Személyisége azonban nyomasztó is volt, fiai éppúgy nem mertek a szemébe nézni, mint hívei. Nem véletlen tehát, hogy egyéniségével, már akkor, egyedülálló helyet vívott ki magának a világtörténelemben. Attila uralmát isteni eredetűnek tulajdonította, ennek bizonyságára, már egyeduralma elején legendák keletkeztek, pl. Mars kardjának, hadisten kardjának csodálatos felbukkanásáról, amit itt talált meg Magyarország területén. Attila 453-ban meghalt. A hunok ekkor felhasogatták arcukat, nagy tort ültek, a testét arany, ezüst és vaskoporsóban éjjel temették el, s a sírásó szolgákat lenyilazták. Halálával a hun birodalom összeomlott. Világtörténelmi fő hatása Attilának és a hun népnek az volt, hogy a határerődök lerombolásával megnyitották a barbároknak a birodalom belsejét, s ezzel előkészítették a Nyugat-Római birodalom bukását.

Avarok: Attila hun király halála és népének keltre távozása után újabb félelmetes lovas nép jelent meg Európában, az avarok. Az avarság -nem sokkal Európába költözése előtt- két nagy népcsoportból: a var (avar) és khun (hun) népek egyesüléséből jött létre. A var-khunok tehát felvették az avar nevet, de a görögök csak "pseudoabaroi", azaz "álavar" néven emlegették őket, mivel hun nyelvet beszéltek. Egykorú források szerint, mikor khagánjuk követeket küldött I. Justinianus bizánci császár udvarába, hogy szövetséges zsoldot és földet kérjen, a követség tagjain feltűnt a vállukra ereszkedő varkocsos hajfonat, s a hun öltözet és nyelv, úgyhogy az udvari hun tolmácsok megértették őket. Bizánc szövetségeseként sorra hódították be a különböző törzseket. Az avar lovasok elsősorban viharos lovaikkal, messze hordó erős reflexíjaikkal vívták ki ellenfelük rettegését. A messze hordó, páncélt is átütő íjaik mellett, ma már teljesen hétköznapinak tűnő tárgynak köszönhették a sokáig tartó katonai fölényüket: a kengyelnek. A kengyel segítségével a lovas biztosan ült a nyeregben, s szinte a földön álló gyalogos biztonságával vívhatott ellenfelével. A kengyel segítette a gyorsabb lovaglást, a váratlan manőverezést, az íjjal való pontosabb célzást. 562-ben már az Al-Duna mellett volt a központi szállásterületük. Itt érte őket a hír, hogy kelet felől, a Volgán átkeltek korábbi legyőzőik, a türkök. Mivel nem akartak behódolni régi ellenfeleiknek tovább vándoroltak nyugat, a Kárpát-medence felé. Nehéz küzdelmek árán birtokukba vették a Duna mindkét partját. Honfoglalásuk lezárulásával hosszú évszázadok óta ismét egységes gazdasági-politikai hatalom jött létre a Kárpát-medencében. A kora Avar birodalom idején, hódításaik során ezrével telepítettét át a mesterembereket és a földművelőket. Az így ide hurcolt bizánci és itáliai mesteremberek építették fel a khagán székhelyét fapalotával, fürdővel, valahol a Duna alföldi partján.
A 670-es években jelentős változások következtek be az Avar birodalom életében: új népcsoportok költöztek be kelet felől. Az új népesség egy részét a távoli közép- és belső-ázsiai türk jellegű népcsoportok alkották, zömük azonban a Volgán inneni sztyeppékről települtek át. Többségük onogur-bolgár volt, de nagyszámú korai magyar is lehetett közöttük. Az új emberekkel új tárgyak, új művészet, új szokások érkeztek. Az Avar birodalmat végül a folyamatos belső háborúk, a Nagy Károllyal vívott harcok és bolgár betörések őrölték fel.

Magyarok: A magyar név valószínűleg Muagyer fejedelem nevéből eredt, ki megmentette félezer évre az ősi vallást. Egy nagy sztyeppei nomád népmozgás az V. század körüli időben az ősmagyarokat kimozdította Nyugat-Szibériai hazájából és nyugati irányú vándorlásra késztette. Vándorlása során először a Volga és Urál között, majd a Don és Dnyeper közti Onogoriában telepedett le. Itt 7 törzsük élt, s a törzsek élén Lebedias állt, ezért őróla ezt a területet Lebediának, azaz Levédiának nevezték. Ebben az időben a magyarok szomszédai a kazárok voltak, kinek nagyobb része zsidó hitű és mohamedán volt. A magyarok és a kazárok a besenyők ellen három évre szövetséget kötöttek, sőt Lebedias egy kazár nőt vett feleségül, kitől nem született gyermeke. A besenyők folyamatos támadásai a magyarság újabb helyváltoztatását idézte elő. Egy része Perzsia felé költözött keletre, másik része nyugatra húzódott Atelkuzuba, azaz Etelközbe. A kazár khagán ekkor magához hívatta Lebediast , hogy nemzete fejedelmévé emelje. Lebedias megköszönte a khagán hajlandóságát, de nem fogadta el, hanem maga helyett Álmost, vagy fiát Arpadészt (Árpádot) javasolta. A törzsfőnökök Árpádot választották nagyfejedelemmé. A folytatódó bolgár és besenyő támadások miatt az etelközi magyarok nem maradhattak addigi lakhelyükön, hanem Erdélybe vándoroltak. A folyókkal szabdalt sztyeppén nem volt rá idő és mód, hogy a lassan vonuló juhnyájaikat és gulyáikat magukkal hozzák, és a folyókon átszállítsák, így az állatállomány nagy része elpusztult. A 895. év a Kárpát-medence Duna vonalától keletre eső felének elfoglalását eredményezte, majd 900 táján kisebb harcokkal kezükre kerítették Pannóniát is. A Fuldai Évkönyvek így írnak erről: a magyarok "visszatértek oda, ahonnan jöttek, sajátjukba, Pannóniába" negyedszer, immár végleg. A letelepedés után egy részük zsákmányszerző, kalandozó életmódot folytatott. A magyarok főleg nyilaikkal keltettek félelmet. Pompásan értettek a célzáshoz. Erről így írnak a krónikusok: "karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal. Ezeket oly ügyesen lövik ki szaruíjaikról, hogy alig van védelem lövéseik ellen". Európa keresztény templomaiban akkoriban így imádkoztak: "A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!". Az előkerült honfoglalás kori sírokban az elhunyt mellett találták hátaslova csontjait, az íja merevítő csontlemezeit, szablyáját és a lószerszám ékes vereteit, amelyek színpompás és egyedi ötvösművészetről tanúskodnak. A tarsolylemezeken, lószerszámokon, korongokon gyakori az életfa, az éltető Nap, a szarvas és a sas (turulmadár) ábrázolása is. A férfiak borotválták a fejüket és csak a tarkó felett hagytak hajat, s azt varkocsba fonva viselték. Nem volt ritka, hogy a férfi ember is viselt fülbevalót. Karukon, csuklójukon keskeny arany, vagy ezüst szalagot hordtak, amely az ing fodrozódó ujját szorította le. Az egykorú források ezt írják: "a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak." A mellkason nem hordtak díszeket, azok az övön alulra kerültek. Az övön viselték a tarsolyt, a kést, a szablyát, az íjat, a tegezt, egyszóval mindent, amire harc közben szükségük lehetett. Így azok nem akadályozták a lóról hátrafelé való nyilazást Egy-két vereség után a magyarok felhagytak a kalandozásokkal, és 1000 körül felvették a kereszténységet. Tűzzel-vassal próbálták kiirtani az ősi pogány vallás (sámánizmus) maradványait. Ez nem sikerült teljes mértékben. A magyar nép a mai napig őrzi keletiességét népdalaiban, népművészetében, gondolkodásmódjában. A magyarság természetesen az eltelt évszázadokban nagy mértékben keveredett más népekkel, csakúgy, mint nyelve, amely rendkívül összetett, pl. egyetlen dolgot akár 4-5 féle képpen is képes kifejezni. Valószínűleg ennek a nyelvi gazdagságnak, sokszínűségnek is köszönhető a magyarság világszerte elismert kreativitása.

Törökök: A négyszáz családból álló, oguz-török eredetű törzs a mongolok elől Turkesztán sztyeppéjéről Kis-Ázsiába, a meggyengült Bizánci birodalom szomszédságába vándorolt. Magukat fejedelmükről szeldsuknak, vagy oszmánnak nevezték. Innen, hol a balkáni államokban, hol a szomszédos emirátusokban dúló belviszályokat kihasználva nyugat és kelet felé terjeszkedett. Az oszmán hadvezetés bizton számíthatott a krími-tatárokra, akik az Adriától a Kaukázusig minden hadszíntéren megfordultak. Harci értékük nem annyira a várostromokban és nyílt csatákban érvényesült, mint inkább a hadszíntér tökéletes feldúlásában, felégetésében. A másfél évszázados szakadatlan háborúskodás eredményeként a törökök hosszú időre kimozdíthatatlanul megvetették lábukat a Balkán-félszigeten és Kis-Ásziában, végül elfoglalták a Közel-Kelet nagy részét is. Uralmuk alá vonták a tengereket, a tengerszorosokat, azaz a világkereskedelem fontos útvonalait. Európának egy új helyzettel, egy minden eddiginél agresszívabb oszmán birodalommal kellett szembenéznie. Az oszmán-törökök kihívásaira kezdetben csak azok az államok reagáltak, amelyeknek érdekei közvetlen veszélybe kerültek. A keresztény Európa ellentámadására még egy bő évszázadig várni kellett. A két óriásbirodalom, a Habsburgoké és az Oszmánoké Magyarország területén csapott össze, s mivel egyik sem tudott végérvényesen a másik fölé kerekedni, mindkettő itt építette ki belső területének külső védelmi vonalát. Felosztották egymás között az országot és két évszázadra mindennapos eseménnyé tették benne a háborút. A birtokjövedelem ellenében harcoló lovaskatona, a szpáhik mellett az oszmán hadsereg másik alappillérei a janicsárok voltak. Létrehozása azon alapult, hogy a keresztény hadifoglyok egyötödét, elsősorban a fiatalabb férfiakat, a szultán saját tulajdonának nyilvánította. Kemény helyi szoktatás és katonai kiképzés után belőlük lettek a janicsárok. A szpáhiknak és a janicsároknak is az egyik fő fegyvere az íj volt. Isztambulban a Nyilak terén kőoszlopokra jegyezték fel az íjakkal elért távlövési rekordokat. Szentnek, s győztesnek hirdették azokat, kik "nem otthon, hanem a csatatéren, az ellenség lándzsái és nyilai között" haltak meg. A XVII. század végén az európai országok végre rászánták magukat a támadásra. Az összefogásnak köszönhetően Magyarország is felszabadult a másfél évszázados török uralom alól. Az oszmán birodalom pedig az elszenvedett nagy területveszteség után a hanyatlás korszakába lépett. Az általuk épített templomok, dzsámik és mecsetek a mai napig megtalálhatók Magyarország területén, mint a török építészet emlékei.

Mongolok: A XIII. század elején Temudsin mongol törzsfőnök a lófarok jelvények alatt egyesített kilenc mongol törzset, s egy sámán, kit fehér táltoslova hír szerint az égbe szokott ragadni, az égisten akaratának nyilvánította, hogy Temudsin ezentúl Dzsingisz-kán, főkán legyen, kinek kán lesz minden ivadéka. Dzsingisz-kán uralma alá hajtott sok török-tatár törzset, s ez utóbbiak vitézségükkel oly nevezetesek lettek, hogy ezentúl a mongol hódításokat tatárjárás néven emlegették. A kínaiaktól elsajátított haditechnikai elemeknek köszönhetően a nyugati várak és megerősített városok sem jelentettek többé akadályt a tatárok számára. 1220-ban Európa földjére léptek, ahol először a gazdag kereskedőközpontokat foglalták el. A dinasztiaalapító és államszervező Dzsingisz-kán halála után harmadszülött fiát, Ödögejt választották főkánná. A többi fiú, illetve azok leszármazottai, az apa akarata szerint külön területet kapott kormányzásra. "A világ nyugati negyedét" Batu kán kapta meg, kinek vezetésével nagyszabású hódító hadjáratot indítottak Európa ellen. A magyar Julianus barát így jellemzi a tatár hadviselést: "a tatárok kiváló nyilasok, de a karddal és a lándzsával már nem bánnak olyan jól a harcban. Hadseregüket sokfelől összegyűlt nép alkotja, melyek különböző nyelvűek és vegyes nemzetségűek. Az elfoglalt országok királyát, főembereit megölik, a katonákat és az erős parasztokat a maguk oldalán történő hadakozásra kényszerítik. Erős várat nem ostromolnak, hanem előbb a föld népét elpusztítják, a népet kifosztják, és felhasználják őket saját váruk ostromára." Magyarország így egy olyan világhatalomnak állt az útjában, amely egy jó darabot már Kínából is kiharapott, Belső-Ázsia országait tönkreverte, s a birodalmát a Csendes-óceántól Kelet-Európáig terjesztette ki. Gyakran küldtek leveleket és követeket IV. Béla magyar királyhoz, amelyben Batu a következőket írta: "jobb és üdvösebb lenne neked, ha önként behódolnál nekem", valamint "utasítalak, hogy a kunokat a jövőben ne tartsd magadnál, és miattuk ne kerülj szembe velem." IV. Béla azonban nem válaszolt ezekre az üzenetekre. Szálka is lett a mongolok szemében, kezdték főellenségüknek tekinteni, s minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minél több embert megölhessenek. Nem kíméltek se öreget, se fiatalt, se asszonyt, se gyereket, se csecsemőt, "nem lankadtak el a kitartó gyilkolásban". Azt, hogy Magyarország elkerülte a második, végleges megsemmisítést hozó támadást, azt a tatár birodalomban végbement változásoknak -amely az Aranyhorda államának kialakulásával járt-, és az orosz fejedelemségek ellenállásának köszönhette.

Összegezve elmondhatjuk, hogy az itt felsorolt íjfeszítő népek örökségét rejti magában a Kárpát-medence. Bárhova is lépünk tele van alattunk történelemmel a föld.

Kapcsolatok menüponthoz:

Cim: CSABA GRÓZER
9211 FEKETEERDŐ FŐ ÚT 5.

HUNGARY

Fax/Tel.: 00 36/96/224-298
Tel.: 00 36/96/224-417
Mob.: 00 36/30/939-7627
E-mail: bowman@axelero.hu
www.grozerarchery.com

A megrendelés menete:

Amennyiben Önnek sikerült kiválasztani a megfelelo íjat és/vagy tartozékot, megrendelését E-mailben, faxon vagy levélben juttathatja el hozzám.
E-mail címem: bowman@axelero.hu
Fax számom: 00 36/96/224-298

Kérem minden esetben tüntesse fel elérhetoségeit (fax szám vagy E-mail cím), a pontos postai címét, és ügyeljen arra, hogy megrendelésében a hirdetésben használt pontos termékmegjelölést alkalmazza. (pl. magyar íj alap)
A megrendelt terméket postai utánvéttel juttatjuk el Önhöz.
Természetesen személyesen is felkereshetnek engem és a meglévo raktárkészletbol azonnal kiválaszthatják az íjat vagy bármely terméket.
Termékeimhez viszonteladóimon keresztül is hozzá juthatnak.

Szolgáltatás:

A tőlem íjat vásárlóknak lehetősége van az íjászat és a lovasíjászat elsajátítására a Feketeerdőn lévő területemen.

Információ:

Amennyiben Önnek bármilyen kérdése lenne a hirdetésben leírtakkal kapcsolatban, kérem juttassa el hozzám, és ha módomban áll szívesen válaszolok rá.

A nomád reflexíjak típusai:


A legtöbb típus alap, extra I, extra II és extra III (eredeti) kivitelben készül. Ahhoz, hogy megértsük miben rejlik a köztük lévő különbség tudni kell, hogy a merev végű összetett reflexíj öt fő részből áll: markolat (1db), hajlós karok (2db), merev íjvégek (2db).

Az alap kivitel üvegszál, fa és bőr kombinációjával készül. A bőr kívánság szerint többféle színű lehet.

Az extra I kivitel két változatban készül. Az egyik változat markolata szarulemez, az íj végei szaruval vannak erősítve egy szakaszon, karjai hal-, vagy kígyóbőrrel , esetleg nyersbőrrel vannak burkolva. A másik változat abban különbözik, hogy a szarulemez helyett színes farétegelés van alkalmazva a markolatnál és az íjvégeknél. A hajlós karok ugyanúgy hal-, vagy kígyóbőrrel, esetleg nyersbőrrel vannak burkolva.

Az extra II kivitel esetén a hajlós karok belső rétege szarulemez, a markolat és az íjvégek teljesen szaruval vannak burkolva, de az ínrost helyett még üvegszál van alkalmazva, a hajlós karok kívül nyersbőrrel borítottak.

Az extra III (eredeti vagy szaru íj) íj, ez az a típus, amely teljesen eredeti módon készül, úgy, mint több ezer évvel ezelőtt, és csak természetes anyagokat tartalmaz. Az egész íj vázát a fa adja meg, ami többféle faanyagból van összecsapolva. Az íj belső rétege, ami az íjász felöl van, szarulemezből készül. Az íj külső rétege pedig ínrostokból és halhólyagenyvből áll, ami több rétegben van felhordva és rázsugorítva az íjra. Mivel ez a réteg érzékeny a nedvességre nyírfahéjjal van burkolva, amit kérésre festeni is szoktunk eredeti motívumokkal. Legtöbbször az íj markolata és az íjvégek merevítve vannak csont-, vagy szarulemezekkel, és kötözéssel vannak megerősítve a csapolásoknál. A szarulemezhez általában az ősi magyar szürke marha vagy vizibivaly tülkét használjuk fel, ami nagyon drága alapanyag, mert nagyon kevés van belőle Magyarországon. A halhólyagenyv pedig kizárólag az élő kövületnek számító tokhal úszóhólyagjából készül. Ebből a halból szintén nagyon kevés van.
Igazából ez nem főzve van, hanem hidegen nyerjük ki belőle az enyvet különféle anyagokba pl. mésztejbe és tejsavba való áztatással. Így nagyon kevés az enyv mennyisége, viszont nagyon jó a minősége. Annak, hogy a tokhal halhólyagenyv a legjobb az íjkészítéshez három fő oka van: 1/ nagyon erős a ragasztási szilárdsága 2/ évtizedek alatt sem fárad el a hajlítás során ill. nem öregszik el 3/ nincs géles állapota, mint az összes többi enyvnek, tehát nem kocsonyásodik másodpercek alatt, hanem folyékony marad. Ezáltal az inazást egy nagyon jó technológiával lehet ráhordani az íjra, azaz mivel folyékony az enyv van idő hogy kipréseljük a felesleges enyvet az inak közül és így egy nagyon tömör, jó minőségű ínrost réteget nyerhetünk. Folyékonnyá más enyvet is tudunk tenni (egyes bőrenyv fajtákat át tudtam alakítani hasonló folyékonyra, mint a halhólyagenyv) különféle adalékanyagokkal, csak azoknak nem elég jó az öregedési és a fáradási tulajdonsága. Ezek miatt nyilvánvaló, hogy a tokhal úszóhólyagjából nyerhető enyv a legjobb a világon. Ezek a tokhalak megtalálhatók voltak mindazokon a területeken, ahol a nomádok megfordultak. Ezek nincsenek egyéb más területeken, mint pl. Kórea, Kína, India. A szaru íj a szkíták nagy találmánya csakúgy, mint a nyereg, s később az avaroknál a kengyel. A többi keleti nép a nomádoktól vette át a szaruíjak készítését. Ha a fa száradását nem számítom bele, akkor is legalább 10-12 hónapot igényel az elkészítése.

Használat menüponthoz:

Fontos tudnivalók:


§ Felajzáskor az íj alsó vége nem érhet a földhöz, a felső végét pedig a húrbeakasztás alatt kell fogni, illetve nyomni. A markolat a comb belső felének támaszkodik, az íj alsó része a húrbeakasztás fölött pedig a lábszár külső felén.
§ Használat előtt a húrfüleket be kell állítani középre.
§ Használat során az íjnak az a fele van felül, ahol a Grózer felirat van.
§ Mielőtt az íjjal célba lövünk, győződjünk meg róla, hogy a lövés irányában legalább 300 méteren belül ne legyen senki és semmi, akiben, vagy amiben kárt tehetnénk.
§ Az íjjal soha ne lőjünk teljesen függőlegesen felfelé.
§ Az íjhúrt üresen, azaz vessző nélkül elengedni nem szabad.
§ A felajzott íjra soha ne támaszkodjunk rá.
§ Használat után mindig ajzzuk le az íjat.
§ Hosszabb használat után az íjhúr kiszálasodhat, ezért át kell viaszolni. A méhviaszt gyors mozdulatokkal húzogatjuk a húron.
§ Tűző napon soha ne hagyjuk kint felajzva. A napon felforrósodott autóban sem szabad felajzva hagyni az íjat.
§ Ha a leajzott íj nagyon fel van melegedve, (pl. nyáron autóban való szállításkor) felajzás előtt meg kell várni, amíg lehűl.
§ Az íjat soha ne húzzuk túl a megengedett húzáshossznál.
§ Az íjra a vásárlástól számitva 1 év garanciát vállalok.

Mindegyik húzóerő 28"-on van megadva.

Számszeríjak menüponthoz

A számszeríj lényege, hogy egy új elsütőszerkezetet fejlesztettünk ki, melynek elsütéséhez fele annyi erő kell, mint a hagyományos számszeríj esetén. Ennek köszönhetően pontosabban lehet vele lőni.