TÖRÖKÖK


A négyszáz családból álló, oguz-török eredetű törzs a mongolok elől Turkesztán sztyeppéjéről Kis-Ázsiában, a meggyengült Bizánci birodalom szomszédságába vándorolt. Magukat fejedelmükről szeldsuknak, vagy oszmánnak nevezték. Innen, hol a balkáni államokban, hol a szomszédos emirátusokban dúló belviszályokat kihasználva nyugat és kelet felé terjeszkedett. Az oszmán hadvezetés bizton számíthatott a krími-tatárokra, akik az Adriától a Kaukázusig minden hadszíntéren megfordultak. Harci értékük nem annyira a várostromokban és nyílt csatákban érvényesült, mint inkább a hadszíntér tökéletes feldúlásában, felégetésében. A másfél évszázados szakadatlan háborúskodás eredményeként a törökök hosszú időre kimozdíthatatlanul megvetették lábukat a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, végül elfoglalták a Közel-Kelet nagy részét is. Uralmuk alá vonták a tengereket, a tengerszorosokat, azaz a világkereskedelem fontos útvonalait. Európának egy új helyzettel, egy minden eddiginél agresszívabb oszmán birodalommal kellett szembenéznie. Az oszmán-törökök kihívásaira kezdetben csak azok az államok reagáltak, amelyeknek érdekei közvetlen veszélybe kerültek. A keresztény Európa ellentámadására még egy bő évszázadig várni kellett. A két óriásbirodalom, a Habsburgoké és az Oszmánoké Magyarország területén csapott össze, s mivel egyik sem tudott végérvényesen a másik fölé kerekedni, mindkettő itt építette ki belső területének külső védelmi vonalát. Felosztották egymás között az országot és két évszázadra mindennapos eseménnyé tették benne a háborút. A birtokjövedelem ellenében harcoló lovaskatonák, a szpáhik mellett az oszmán hadsereg másik alappillérei a janicsárok voltak. Létrehozása azon alapult, hogy a keresztény hadifoglyok egyötödét, elsősorban a fiatalabb férfiakat, a szultán saját tulajdonának nyilvánította. Kemény helyi szoktatás és katonai kiképzés után belőlük lettek a janicsárok. A szpáhiknak és a janicsároknak is az egyik fő fegyvere az íj volt. Isztambulban a Nyilak terén kőoszlopokra jegyezték fel az íjakkal elért távlövési rekordokat. Szentnek, s győztesnek hirdették azokat, kik "nem otthon, hanem a csatatéren, az ellenség lándzsái és nyilai között" haltak meg. A XVII. század végén az európai országok végre rászánták magukat a támadásra. Az összefogásnak köszönhetően Magyarország is felszabadult a másfél évszázados török uralom alól. Az oszmán birodalom pedig az elszenvedett nagy területveszteség után a hanyatlás korszakába lépett. Az általuk épített templomok, dzsámik és mecsetek a mai napig megtalálhatók Magyarország területén, mint a török építészet emlékei.


VISSZA