ASSZÍROK


kr.e. 900-tól a Tigris partján a kis Asszír királyság egy nagy erős sereget hozott létre, hogy gátat vessen a nomád betolakodók támadásainak. Az asszír sereg azonban nem állt meg, egyre újabb területeket hajtott uralma alá. Harcosaik megtámadták a szomszéd népeket, és egymás után meghódították a Babiloni-, a Főníciai- és Arámi királyságokat. Végül "véres csaták" után az Asszír birodalom magában foglalta az egész Közel-Keletet. Nagy királyaik szinte a világ urainak tekintették magukat. Egymással versengve óriási palotákat, új városokat emeltek, hogy jobban kitűnjenek elődeiknél. Palotáik bejáratát mesés teremtmények őrizték. Például egy idézet az egyik asszír király kérkedéseiből: "34 erős várost, valamint a kis városokat, amelyeknek száma sincs, körülzártam, elfoglaltam, zsákmányukat elzsákmányoltam, leromboltam, elpusztítottam, tűzben felperzseltem. Égésüknek füstjével, mint valamely hatalmas viharral a tágas ég boltozatát beborítottam." Asszíria utolsó nagy királya Assurbanapli volt. Ez a "vérszomjas fenevad", ez az "embernyúzó szörnyeteg" mindezek mellett egy sokat olvasgató, a múlt idők mélységében búvárkodó férfiú volt. Ő hozta létre az akkori világ legnagyobb könyvtárát, valójában agyagtáblatárát Ninuában, az Asszír birodalom fővárosában. Ott eredetiben, vagy másolatban elhelyezte az akkor még felkutatható egész sumér és akkád ékírásos irodalmat, templomi szövegeket és más régi feljegyzéseket. Hogy megmaradt a Gilgamesről szóló ének, s a Folyóköz ősi népeinek sok egyéb drága öröksége, azt jórészt neki köszönhetjük. Mikor az Babiloni birodalom, s a hódító médek földig rombolták Ninuát, a híres könyvtár is akkor került a romok, majd a homok alá.



VISSZA